Második nekifutásra a Velencei tóra mentem horgászni rakós bottal. Ez a horgászat is rengeteg élményt hozott, megfogtam az első pontyokat a bottal, és megküzdöttem a snecikkel is. 

Amióta újrakezdtem a horgászatot, mindig azt tartom a szemem előtt, hogy a lehető legkevesebb cuccal menjek ki pecázni és semmit ne cipeljek, ami nem feltétlenül szükséges. Az alapfelszerelésem egy botzsákból és egy műanyag ládából áll, ami az ülőhelyet is biztosítja számomra. A botzsák egy régebbi típus így, elég széles ahhoz, hogy a merítő fejét és a rakósbot görgőjét is bele tegyem.

Mivel még nem horgásztam a Velencei-tavon így nem számoltam azzal, hogy a part körbe betonozva van, így a bottartómat csak a szerencsének köszönhetően tudtam leszúrni egy nagyobb repedésbe.

Az etetőanyag most 1 kg epres volt, némi angolmorzsával és micropellettel és édes aromával megbolondítva.

Rakós vs. snecik

Azt már a kipakoláskor láttam, hogy rengeteg sneci van előttünk, de bírtam benne, hogy a 8 méteres távban, már nem fogok velük találkozni. Sajnos az első alkalommal rám cáfoltak, mert már a betolásnál elcsípték a 3 szem csontit és így húzhattam ki a szereléket.

Tíz perc alatt meguntam ezt és a jelzőólom kivételével teljes ólmozást összehúztam a horogtól mindössze 40 cm-re, hogy legyen esélye a horognak lejutni a fenék közelébe. A nap további részében még megtréfált egy két küsz, de többségében sikerült elkerülnöm őket.

Pontyok rakós bottal

Nagyjából egy óra horgászat és 3-4 db tenyeres dévér után egy bevágásnál egyből kiszaladt vagy egy méter gumi a spiccből. Ellenfélre akadtam gondoltam, és egyből az első rakósbottal fogott ponty képe lebegett a szemem előtt, mint kiderült ebben nem is tévedtem, de mindössze egy 20 cm-es tőponty volt az áldozatom.

Igazi élmény volt még ezt a csöppséget is kifárasztani, ami talán 1-2 percig tartott, de közben a bot pontosan közvetítette minden mozdulatát a víz alól.

Ponty rakós bottal

Miniponty rakós bottal

Ezután kevertem néhány szem kukoricát is az etető anyagba és a következő gombócok már így csobbantak a bot spiccénél, megriasztva az úszó körül ólálkodó sneciket.  A horogra is egy szem kukorica került két szem izgága csonti mellé.

A későbbiekben sikerült még fognom négy pontyot, de egyik sem érte el a 30 cm-t, bár így is úgyis visszakerültek volna a vízbe. A rangidős 29 cm volt és már komolyabb küzdelmet vívtunk, ami nagyjából 3-4 percig tarthatott, bár nekem sokkal többnek tűnt. Ebben az esetben már nem a harmadik tagnál rövidítettem, hanem a negyediknél, mert a kint lévő 2 méternyi gumi miatt nem tudtam volna megszákolni a potykát a 3 méteres merítővel sem.

Rakósbotos tapasztalatok

Ezen a horgászaton is elfelejtettem az élőanyagot bejuttatni az alapozó etetéssel, a kukorica pedig csak akkor jutott eszembe, miután az első kisponttyal megküzdöttem. Erre oda kell figyelnem a következő alkalommal, mert ismét időt veszítettem azzal, hogy csak később kerültek a fenékre, a nagyobb halakat is kiszolgáló falatok.

Az 1 mm-es gumi és ez a rakósbot remekül megbirkózott a maximum egy kilós ponttyal is, így kíváncsian várom, hogy hogyan boldogul egy nagyobb példánnyal.

Tanulság még, hogy mivel úgy is visszadobok minden halat, legközelebb kipróbálom a szakáll nélküli horgokat, mert azok kiszabadítása sokkal könnyebb és a gumizás miatt attól sem kell tartanom, hogy a fárasztás közben meglazulna a zsinór.